Témakör
Sorszám
Megjelent
Kibővült
Fordította
< Tudomány >
< 34 >
1995. szeptember
1995. október
longint


ZetaTalk: Repulziós erő (taszító erő)


A tudósok élesen tudatában vannak a gravitációban rejlő vonzási erőnek, ahogy az emberek is általában. A baba korán megtanulja ezt, amíg az első néhány lépését teszi. Hopp. Jajj! Azt feltételezik, hogy a gravitációnak csak egy vonzási ereje van, és hogy a bolygókat, a Nap körül keringve, a lendületük tartja a helyükön. Van ennek értelme? Mi hozta létre a lendületet először is? A gyerekek egy madzag végére kötött labdával játszanak, körbe-körbe lengetve azt a fejük körül. Amíg a kar himbálja, a labda a pályáján marad, különben megáll. Miért ne sodródnának a bolygók a Napba? A keringési pályák talán mind olyan nagyon sebesek, hogy a centrifugális erő extrém nagy?

Az oka annak, hogy az emberiség nem tud a repulziós erőről - amely a gravitációnak szintén velejárója - az az, hogy ahhoz, hogy ez evidenssé váljon, kell, hogy legyen egy egyenrangúság-hasonlóság a méretben és súlyban, vagyis az objektumok tömegében, és mozgásszabadság kell, amilyen a világűrben létezik, és hogy ne érvényesüljön bármilyen közeli objektumnak a nem kívánatos befolyása. A Föld felszínén lévő objektumok ezen feltételek egyikével sem rendelkeznek. Egészen elenyésző mennyiségű van, arányban magával a Földdel, és ezért bármennyi taszítás, amit esetleg a Föld kifejt a felszínén lévő apró pötty felé, szintén egészen elenyésző mennyiségű. Arányosan, ez mind gravitáció, egy egyirányú út. A felszínen lévő, ellökődő objektumot elnyomja/legyőzi a Föld gravitációs húzása, a vonzás. A repulziós erő két test egymásra kifejtett gravitációs erejének eredményeként váltódik ki. Az apró tárgy esetében a Föld felszínén, annak a Föld felé irányuló gravitációs húzását aligha veszi észre a Föld. Egy szúnyog vagy egy atka. Egy semmi. Amíg a repuliós erő nem idéződik elő a Föld belsejében bármely, a Föld felszínére helyezett tárgy hatására, addig ez van játékban a Föld és a Holdja között. A repulziós erő előidéződik a Föld felszínén lévő objektumok között is, állandóan, de ez palástolódik az éles erejű gravitáció által, amit a Föld kelt, és más tényezőktől, mint amilyen a felületi feszültség, a súrlódás, vagy a kémiai kötés, hogy így a repulziós erő nem felismerhető.

A gravitációs erő van jelen először. Ez a statikus feltétel. A repulziós jelenség csak akkor nyilvánul meg, amikor - ahogy mondottuk - az objektumok közel egyforma vagy egymáshoz mérhető méretűek, szabadon mozoghatnak, és uralják a közvetlen környezetüket. Míg a repulziós erő azért jön, hogy kiegyenlítse a gravitáció erejét akkorra, amikor a játékban lévő objektumok egymással kapcsolatot teremtenének, egy, a gravitációtól eltérő módon keletkezik. Az emberek kiszámították a gravitáció erejét, amelyet először úgy feltételeztek, hogy azonos nagyságú minden tárgyra, de aztán rájöttek, hogy erősebb nagyobb objektumok esetén. Képleteik vannak a gravitációs erőre, amelyek pontosnak bizonyultak a szülőbolygójuk felszínén. Ezek a képletek nem teljesek, és nem működnének a várakozásoknak megfelelően másutt, mindamellett. A repulziós erő sokkalta kisebb a gravitációs erőnél, de egy élesebb függvénygörbéje van, hogy így a kapcsolat pontján kiegyenlíti a gravitációs erőt. Kísérleti célokhoz, valakinek majdnem az érintkezés pontján kellene ahhoz lennie, hogy ez egyáltalán játékba jöjjön, és ezt egy olyan környezetben, ahol a többi tényezőt kiküszöbölték vagy érvénytelenítették. Hogy megvizsgálják a jelenséget, a földi tudósoknak az űrben kellene felállítaniuk egy kísérleti laboratóriumot, elég messze bármely planetáris testtől, hogy a szabad mozgás lehetséges legyen. Helyezzetek két labdát egy kalitkába. Hozzátok mozgásba az egyiket a másik irányába. Mikroszkóp alatt vizsgáljátok meg a találkozást. Nem érnek egymáshoz. Nem pattannak egymáson. Nem érintkeznek.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com